Meditáció

0
206
Kép forrása: Pexels

Várható olvasási idő: 3 perc

A meditáció egy olyan folyamat, amely próbára teszi egész lényünket, célja a gondolatnélküliség állapotának elérése, vagyis az elme kiürítése. Nevezhetjük a tudatosság végtelen áramlásának is. Nem összekeverendő a belealvással, álmodozással vagy az ábrándozással, melyek a gyakorlások kezdetén tapasztalhatóak.

Kitartással, türelemmel és folyamatos gyakorlással megélhetővé válik maga a meditáció, azonban nagyon fontos, hogy ne essünk a türelmetlenség, az azonnali eredmények elvárásának hibájába. Lássuk, hogy ezen kívül, melyek még a sikertelenség leggyakoribb okai, valamint odafigyelve a tanácsokra a siker kulcsai is, attól függetlenül, hogy mely spirituális út és vallás meditációs gyakorlatait gyakoroljuk:

  • A szattvikus (tiszta) hozzáállás mély megélésének hiánya. A mindennapokban is fontos, hogy éljük az egyik legszebb nemes tulajdonságot. A tisztaságra való törekvés a meditáció alapja, illetve a meditációban való fejlődés csak így lehetséges.
  • Hit nélküliség.
  • Megfelelő elmélyültség, emelkedettség hiánya.
  • Érzékszervek fegyelmezetlensége.
  • Rendszertelenség (mindennapi gyakorlást igényel).
  • Sietség, elhamarkodottság.
  • A kezdeti tapasztalatok és élmények megélése által a későbbiek során is elengedhetetlen az alázat és a szerénység. A cél nemcsak az egyszeri tapasztalás, hanem a folyamatos elcsendesedés.
  • Aggodalmak, félelmekhez való ragaszkodás a mindennapi életben.
  • Túlzott erőlködés. A gondolatok erőszakkal való leállításának akarása még több gondolatot szül.

A meditáció során egyénenként eltérő lehet, hogy milyen élményeket élünk át. Megmutatkozhat képekben, fényekként, hangokban, spirituális boldogságként… Úgy vélem, hogy az ekkor átélt nyugalom és elégedettség érzése azonban mindenkinél hasonló.

Lehetséges, hogy a gyakorlók megijednek ezen élmények során, mivel

a korlátok leomlanak, az intellektus nyitottá válik.

Kezdetben rémisztőnek tűnő élményekben is része lehet – ugyanúgy hozzánk tartozó saját illúzióink, képzelgéseink – azonban ezek a későbbiek folyamán tovatűnnek, amennyiben a fegyelmezettség és kitartás jellemzi a gyakorlást.

Melyek a legalkalmasabb időpontok a meditációra?

Kép forrása: Pexels

Egyrészt éjfélkor és hajnali egy óra körül. Különösen a nagyvárosokban élőkre vonatkozik, mivel addigra a folyamatos nyüzsgés, a térben lévő energiák elcsendesednek. A legalkalmasabb időpont azonban a napfelkelte előtti időszak, hiszen ekkor még minden csendes és nyugodt, misztikusság és emelkedettség lengi körbe az atmoszférát, az elme pedig rendkívül csendes.

A meditációban való fejlődéshez egyensúlyban kell tartani a tevékenységeket, amelyeket végzünk (gyermeknevelés, munka, hivatás, hobbi….), valamint a meditációra szánt időt. Minden tevékenység végzésénél törekedni kell arra, hogy a lehető legnagyobb szeretettel és legjobb minőségben végezzük, viszont figyelni kell arra is, hogy abba tudjuk hagyni legalább egy kis időre, hogy saját magunkra szánjunk időt, visszavonuljunk és feltöltődjünk (mialatt nem aggodalmaskodunk).

Miben segíthet a meditáció?

  • Kordában tartja az érzelmeket, indulatokat, ösztönöket.
  • Minden egyes sejtet meggyógyít, ezáltal a betegségeket is.
  • Nyugtatja az elmét. Lecsendesedett elmével bármi elérhető, amely a világ emelkedését szolgálja.
  • Egész testünket, lelkünket, szellemünket tisztítja. Fenséges tulajdonságokat alakít ki Bennünk, amelytől könnyedé és boldoggá válunk.

Tulajdonképpen a meditációnak olyan természetesnek kellene lennie életünkben, akár a légzésnek. Érték, amelyhez ugyan kitartás szükséges, de aki egyszer megtapasztalja az igazi, mély meditációt, folyton abban az állapotban szeretne létezni.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Kérlek add meg a nevedet

tizenhét − négy =